„Nincsen rózsa tövis nélkül” – tartja a mondás. Mégis, Szél Dávid pszichológus úgy látja, néhány szülő igyekszik mindennek elébe menni, és lehetőleg minden bajt, potenciális kudarcot elhárítani. De mi szolgálja valójában a gyerekek fejlődését? És mit gondol a szakember a dicséretekről?

Nyugtalan, nehezen koncentráló, „okos, de figyelmetlen lányból” nyugtalan, nehezen koncentráló, okos, de mindenféle saját tanult módszerekkel figyelni képes felnőtt lett dr. Gyurkó Szilvi. Aki végül úgy döntött, nem áll sorba hivatalos ADHD diagnózisért.

„Nem vagyok elég jó” – sokunk belső mondata ez, még akkor is, ha kívülről sikeresnek, szerethetőnek látszunk. A csökkentértékűség érzése alattomosan formálja az önképünket, a kapcsolatainkat és a döntéseinket, gyakran anélkül, hogy tudnánk, honnan ered.

Tudjuk, hogy a családi minták erősen meghatározzák a sorsunkat, de sokszor akkor sem vagyunk képesek szabadulni tőlük, ha igyekszünk tenni ellenük. Pedig a válasz ott van bennünk. Csak mélyen.

Figyelem! Ez az írás nyomokban csípős szarkazmussal fűszerezett szexizmust tartalmazhat, amit gátlástalanul, ámde név nélkül tárunk most elétek. A témánk a férfi, aki akkor is egyedül old meg mindent, ha nem ért hozzá és senki se kéri.

A lánytestvérek tényleg agresszívabbak? – Amit a testvérek közötti agresszióról tudni érdemes.

A szoba közepén ülök, nemhogy a kezem, de még a szemöldököm is glettes. A telefon a vállam és a fülem közé szorítva, miközben pánikszerűen hívogatom azokat a barátaimat, akik minimálisan is konyítanak a lakásfelújításhoz, és akik előtt merem vállalni a bénázásom. Hát igen, ez egy olyan sztori, ami csak utólag lesz vicces, de akkor nagyon.

Bili- és gombafrizurák, tetű miatt és hazugság árán lenyírt hajak, szülői szigor és az első randin kontrollálni igyekvő pasi…