Mivel az irodalom, a színház, a film mélyen megérinti, felkavarja az embert, a művészeti egyetem óráin és szüneteiben sok, nem ritkán személyes, nehéz téma is szóba kerül. Különösen, ha a tanár is fel van vértezve ezekre, és kész ő maga is tanulni a diákjaitól. Az oktató szavakkal segít, de nem is mindig azokkal a legtöbbet. Tompa Andrea írása.

A tengerparti nyaralás története arról szól, hogyan változott az évszázadok során a tengerről való gondolkodásunk, és hogyan vált az ismeretlen, fenyegető víztömeg napjaink egyik legvágyottabb célpontjává.

Két felsős gyerek tanszervásárlása hatvanezer forintba került egy hipermarketben. Középkategóriás termékekkel, iskolatáska, tornacipő, számológép nélkül.

Vajon ahelyett, hogy a mesterséges intelligencia áldozataiként tekintenénk magunkra, nem épp ez a technológia teremti meg a lehetőséget, hogy arra fókuszálhassunk, ami igazán különlegessé tesz minket: az emberségünkre? Kósa Mónika jogász, Montessori-tanár és iskolaapító vendégposztja.

„Milyen ikernek lenni?” – Nos, épp emiatt a kérdés miatt rendkívül bosszantó is tud lenni, derül ki több megkérdezett egy- és kétpetéjű ikerpár vallomásából. A világból ki lehet őket kergetni azzal, ha összemossák vagy bazári majmocskaként kezelik őket csak azért, mert egyformán (vagy nagyon hasonlóan) néznek ki.

Az indonéz szivárványfalu, Kampung Pelangi pillanatok alatt vált szenzációvá, rengeteg turistát vonzott – de a sikert olyan kihívások is kísérték, amelyekre senki sem volt felkészülve.

Nádudvari Péter kollégánk három kisgyerek mellett vágott bele a házfelújításba a feleségével. Félig-meddig kényszerűségből kezdett el bográcsozni, ám az íncsiklandó illatok végül az égig szálltak – azok közé, akik már nem lehetnek velünk.

Adhatunk-e úgy és annyi visszajelzést a gyerekeknek, ami reális énképet és önbizalmat segít nekik kialakítani? Tuti receptek nincsenek, de alapelvek vannak, és fontos ismerni őket.