Neked is vannak édes emlékeid gyerekkorodból a hétvégi telekről?

Milyen világ az, ahol egy lány azt fogalmazza meg magában: bárcsak inkább dohányzott volna, hátha akkor békén hagyják, és nem kell az autók közé menekülnie?

„A műtőasztalon fekve nehéz ideképzelni a szerelmet. Pedig épp szerelmünk gyümölcse kíván megfoganni.” Aki belevág a testen kívüli megtermékenyítés folyamatába, egy érzelmi hullámvasútra ül fel, és nem pusztán a hormonok miatt. Olvasónk meséli el, milyen stációkon megy keresztül, mióta a párjával elhatározták: családot alapítanak, ám ez természetes úton nem látszik összejönni.

„A nők 98%-a biológiailag képes rá hogy szoptassa a gyermekét.” De mi van, ha az ember a maradék két százalékba tartozik? Egy anya története következik, akinek el kellett fogadnia, hogy bármennyire szeretné is, nem tudja a melléből táplálni a kisbabáját.

A legfontosabb annak a felismerése és elfogadása volt, hogy a gyász és a hatalmas űr, amit a társam elvesztése okozott, soha nem fog elmúlni.

Rendszerszintű problémákat látok a munkahelyeken – vallja olvasónk, aki az elmúlt időben több munkahelyen is megfordult, ám jó darabig sehol nem volt maradása, nem akarta ugyanis fizikailag és mentálisan is tönkretenni magát.

Hogyan jutott el a főzés élvezetéig az a lány, aki a konyhaszekrénye polcain klasszikus irodalmat tárolt, és aki inkább átugrott a kerítésen, csak ne kelljen a rántást kavarnia?

„Elmondanám, de nem hagyod…” Vajon mi lehet az oka annak, hogy egy apa így hátat fordít a lányának, aki őt továbbra is az egyik legfontosabbnak tartja?