Egy órával ezelőtt megmutattuk, mit gondol a nő az első randi közben. Most pedig itt a férfi. Gyerünk, nézz bele a fejébe! (Ha az előző kimaradt, kezdheted ezzel is!)

Azért egy első randi előtt is rendesen transzba lehet esni. Ugye? Különösen akkor, ha az ember már egy ideje társalog a másikkal az interneten. Aztán jön az első találkozó, és... És mi most belenézhetünk a nő fejébe. Egy óra múlva pedig jön a cikk párja, a férfi gondolataival. Megtörtént, pont így.

Hol van a rossz és a jó közötti határ? Meddig engedheted meg, hogy mások véleménye formálja át az életedet? Mi kell ahhoz, hogy szeresd az apádat, aki más? Nagyon. Ljublica leveléből minden kiderül. Olvassátok el, mert akár veletek is megtörténhet.

Olyan könnyű egy érzelmileg és fizikailag biztonságos életből ítéletet mondani azokra, akiknek nem ez jutott. Íme, egy kőkemény történet egy házasságról, amely rögtön azután romlásnak indult, amint elkezdődött. És íme, a betekintés egy érzelmileg súlyosan bántalmazott nő fejébe... akinek nyolc évébe telt, hogy képes legyen elhagyni a bántalmazóját, két gyereke édesapját, és az aranykalickát.

A szerelem természete olyan, hogy akkor is elveszi az eszedet, ha egyébként te magad vagy a racionalitás. Olvasónk négy évig küzdött ellene, végül mégsem ő győzött, és nem is a józan esze. Hétköznapi történet. Vagy mégsem?

Emberek, akik mellett elment az élet. Emberek, akik köztünk élnek, a mi utcáinkon járnak-kelnek, de láthatóan kilógnak a sorból. Olvasónk egy ilyen különös teremtésről ír. Aki még mindig az igazira vár, rendületlenül, folyamatos készenlétben, felvértezve, egy pillanatig sem gondolva arra, hogy netán mégsem jön el... Mert a szerelemnek nincs határideje.

Egy váratlan találkozás az esőtől tocsogó városban. És egy felejthetetlen beszélgetés valakivel, akinek a nevét sem tudod. Azóta sem. De a tekintetére akkor is emlékszel. Akkor is, ha... Na, de inkább olvasd el. Szerintünk az lesz a legjobb, ha ezzel a történettel indulunk neki ennek a hétnek.

Egy apa meg a lánya. És a tanulság, hogy az elmúlással nem ér véget az élet. Sőt! Van, hogy csak akkor kezdődik igazán. Olvasónk megható levele édesapjának, aki már nem él, de mégis minden nap vele van.