„Egy »nemisannyiratitkos« társaság tagja vagyok: a dackorszakos gyerekek anyukáinak klubjába tartozunk, ahová senki nem akar belépni, de a tagfelvétel nem szándékhoz kötött.”

Amikor már annyi csapás ért, hogy a rossz híreket flottul kezeled, csak a jót nem tudod elhinni...

„Rájöttem, azzal, hogy meghalt, nagyon sokat tanított nekem arról, hogyan NEM szabad élni.”

„Nem mehetek messze, a gyerekek közelében kell maradnom. Hárman vannak, valamelyik tud szólni, ha a gyerekszobába is beszabadul.”

Érezted már úgy, hogy nem bírod tovább, hogy már minden egyes nap teher és inkább kiszállsz ebből az egészből...?

Neked milyen a kapcsolatod az anyósoddal? Hát a menyeddel...?

Szerzőnk szinte semmit nem tudott felidézni a gyerekkorából. Aztán egy háromnapos céges tréning olyan sebeket tépett fel benne, amelyek létezéséről eddig nem is tudott.

„Úgy csinálok, mintha ott se lenne. Mintha nem lenne mindenhol, a sarkon, a sötét utca végén, a munkahelyem előtt, a hátam mögött, a nyomomban.”