Vasárnap esti olvasmány, egy császármetszés igaz története, amelyben nemcsak egy kisbaba, de egy új asszony is megszülethetett.

Hosszú évek kínszenvedése kellett ahhoz, hogy végre lehulljon a hályog a szeméről, és Sarolta felismerje, hogy a férje beteg, akit soha nem tud megváltoztatni.

„Én felállok, és megyek tovább, mert már nem vívok szélmalomharcot." – Ha az élet téged sok mindenre megtanított, a régi barátok viszont még mindig, tizenöt évvel később is egy helyben toporognak, mi mást lehetne tenni?

A ma kezdődő Budapest Pride margójára. Nézz mélyen a tükörbe.

Egy szakadékot nem lehet két lépésben átugrani. Levélírónk, Barbara nem sokat lacafacázott. Eldöntötte, felkészült, majd elrugaszkodott. És élvezi. Egyelőre mindenképp. Mert mostantól egy csomó minden más (jobb) lesz!

„Figyelj csak! Jó hírem van. Ha hosszú ujjú blúzt húzol, nem látszik a nehéz sorsod, teljesen új és értékes életet kezdhetsz, és ugyanolyan ember lehetsz, mint bárki, aki itt sétál az utcán."

„Akkor jönnek rá, hogy élni akarnak? Akkor jönnek rá, hogy őket még nem lehet kivonni a forgalomból? Mi történik ilyenkor a fejükben, szívükben, lelkükben és a nadrágjukban?" A „krisztusi kor" sok férfi életében elhozza azt a változást, ami nem biztos, hogy a velük azonos korban lévő nőkre is jó hatással van...

Koraszülött ikrek. A feszültség tapintható. Csak azért imádkozol, hogy legyen jövő. Mert a jelen akkora teher, amit nehéz ép elmével kibírni. Mégsem tehetsz mást, mint amit teszel. Reménykedsz. Judit (és még sok-sok nő) története.