Húsz év múlva – Látogatás a jelenben, ahol minden csupa múlt
Simogató nosztalgia helyett csupáncsak a rémület
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Simogató nosztalgia helyett csupáncsak a rémület
„Az időzítés… az megbocsáthatatlan” – morogta apám a konyhában, amikor a lába előtt zokogtam.
Amikor azt mondják, hogy már nincs rá esély, mégis megfogan egy kisbaba.
Neked is van ilyen ragyogó csillagod?
Az ilyen piros dzsekis pasasok mellé bizony elkél egy kis anyai segítség és jótanács!
Igaz történet a fiúról, aki képes meglátni másokban a szépséget, még akkor is, ha benne valami teljesen mást látnak az emberek.
Milyen nehéz lehet a búcsú a családi otthon minden zegétől-zugától, amikor az a hitelek miatt vész el, mindörökre.