„Anyám rétegei egyenként hámlanak le nem rólam, nagyon lassan, puhán tépve. Rettegve figyelem, mi marad alatta. Marad-e valami alatta?”

A külvilág nem látja a fájdalmat, a fáradtságot, a félelmet. Csak azt, hogy „nem is látszik rajtad semmi”. Ez az írás nem panaszkodás. Nem hősködés. Hanem egy bátor és fontos közlés arról, mit jelent láthatatlan fogyatékossággal élni egy olyan társadalomban, ahol vagy „beteg vagy”, vagy „hasznos”.

Tudta, hogy amit tesz, azt nem kellene, mégsem tudott megálljt parancsolni a vágyainak. Az érzések, amik benne kavarogtak, úgy gondolta, mindent felülírtak. Aztán egy hétvége alatt elveszített mindent: szerelmet, munkát, párkapcsolatot. Olvasónk írása.

Nagyon fáj. Nem az fáj a legjobban, hogy a már nagyon beteg, kiszolgáltatott és magatehetetlen, nyolcvanéves édesapám örökre elaludt egy júniusi napon, hiszen ez már megváltás volt számára, és mi is készültünk rá. Az fáj nagyon, ahogy ez történt. Kegyetlenül, embertelenül, tisztességtelen módon. – Olvasói írás.

Olyan nagy szükség van arra – főleg a mai világban, amikor politikai célból hergelik egymás ellen az embereket –, hogy meglássuk az idegenben a sorstársat, észrevegyük, ha valakinek a segítségünkre van szüksége, vagy megtegyünk valami olyan apróságot a másikért, ami bearanyozza a napját. Ti meséltétek el, hogyan találkoztatok egy kedves ismeretlennel, és ő mit tett értetek. Az írásaitokat olvasva meggyőződésünk lett: mégiscsak szép ez a világ.

Mire taníthatja az embert az édesapja elvesztése? Hogyan alakítja a család életét a gyász, lesznek-e kevesebbek, de egyúttal többek is általa? Olvasónk, Anna írása.

Történet egy lányról, akinek kiskorában elkezdett romlani az állapota, ám hiába járt orvostól orvosig, nagyon sokáig senki sem tudta megmondani, mi a baja. A kór éveken át támadta a szervezetét, a hosszú betegség pedig a személyiségét is átalakította, formálta. Olvasónk, Anna írása.

Olvasónk, Kincső mindig kíváncsian figyeli mások arcának rezdüléseit, amikor elmeséli a hátterét. Vajon hogy fog az illető reagálni? Romantikus képben gondolkodik a Kárpátok bércein nevelkedett lányról, vagy ellenszenv ül ki rá, mert adósként gondol rá, aki ráadásul a magyar nemzet nyakára ültette szavazatával Orbánt?