„Szétszéledtünk, férjhez mentünk, gyerekeink lettek, és talán ez lett a baj: mindenki más-más feleség, anya lett, és bár vannak közös pontok, halmazok, ezek egyre csak zsugorodnak.”

Zajos, poros napok, váratlan nehézségek, de közben rengeteg mosoly és apró győzelem. Olvasónk őszintén mesél a felújítás kihívásairól, és arról, hogyan erősítette meg a családját ez az időszak.

Mi történik, ha valaki számára megáll az idő abban a pillanatban, hogy elveszítette az imádott édesapját? Ha oly mértékű lesz benne a fájdalom, hogy legszívesebben ő is utánamenne? Ha elkezdi elveszíteni saját magát is? A lánya úgy érzi: bár osztozik a fájdalmában, de szeretné visszakapni az édesanyját. Hiszen nem veszítheti el mind a két szerettét. Olvasónk írása.

Te is emlékszel a régi, végtelennek tűnő gyerekkori nyarakra vidéken, a nagyszülőknél, amikor a békés patakparton lehetett ülni az illatos fűben, miközben az apró növények királylánnyá, tündérekké változtak a kezünkben?

Dante pokla a valóságban: egy fiatal tanárnő, aki nem számított, nem is számíthatott rá, milyen valós kihívások várnak rá majd az osztályteremben azon túl, hogy megpróbálja a tananyagot minél élvezetesebben átadni a nebulóknak. És egy fiatal lány, aki egy nap úgy érezte: nem akar tovább élni. Olvasónk írása.

Mivé lesznek a receptek – a varázslatos ünnepi torták, amit egy anya szívvel készített, belekeverve a vajas krémbe, a csokimázba és a gyümölcsös töltelékbe minden gondoskodását és szeretetét – azután, hogy ő már nem áll a konyhában, a rádiót hallgatva?

Spanyolországban még a nyugdíjasotthonban is a mediterrán életérzés dübörög. Úgyhogy egyet kell értenünk olvasónkkal, Judittal: délen valószínűleg sok szempontból jobb megöregedni.

„Engem így formált a szerelem. Romba döntött és épített is” – írja olvasónk, Ágnes, aki megtapasztalta, mennyit tud építeni az ember önbecsülésén, magabiztosságán, ha olyan partner van mellette, aki jól szereti. És ennek az ellenkezőjét is megélte egy tragikus kimenetelű kapcsolat során.