A várva várt telefon, a találkozás az örökbe adó szülőkkel, akiknek még hat hetük van meggondolni magukat, majd a kisfiú, Ábel megpillantása a koraszülöttosztályon. Még két hónapig nem kellett volna megszületnie, mégis van egy pár, amelyik 12 éve rá vár.

„Vajon hányan vannak még így ezzel? Hányan mernek el feljelentést tenni, és hányszor nem történik semmi? Meddig fogják az ilyen eseteket hagyni? Amíg el nem fajul a dolog?” – teszi fel a kérdést olvasónk, akinek volt párja képtelen elfogadni a kapcsolat végét, és ezt folyamatosan érezteti is vele.

Ha már nem szeretnétek több gyereket, de van még a korábbi lombikprogramból két megtermékenyített petesejtetek… akkor azzal vajon mi a teendő? Olvassátok el egy érintett édesapa gondolatait e nehéz kérdésben.

Merhet az ember hinni? – kérdezi olvasónk.

„Amikor egy szülő vagy gondozó együttérzést mutat vagy segítséget nyújt egy gyereknek, hogy az megbirkózzon a dühével, szomorúságával és félelmével, a hűség és a szeretet hídját építi ki kettőjük között.” Így lett Ági néniből, a nevelőből mindenki szeretett Ági mamája a gyermekotthonban:

Olvasónk úgy döntött, nem szül, bármit várjon is tőle a környezet. Elmondta azt is, miért döntött így:

Olvasónk nyaralás közben rácsodálkozott a hős egri nőkre. Pontosabban a hiányukra.

A cél tiszta, ám az odáig vezető út sokkal göröngyösebb.