„A kádba még be tudtam szállni, aztán ahogy folyt a víz a csapból és jó melegen körbevett, megint eszembe jutott, hogy a patkány a hidegben van. Túl forró volt a víz, ezért engedtem magamnak hideget hozzá. Én tudtam változtatni a hőérzetemen, ő, részben miattunk, nem.”

„Nézzünk meg minden spirituális filmet, amit csak találok – plusz azokat is, amelyekben valaki csodás módon meggyógyul. Spoiler: nem ajánlom senkinek” – írja olvasónk, aki végül nem a filmekkel ugyan, de visszatalált önmagához.

Egy anya őszinte vallomása arról, hogyan vált az örömteli várandósság és szülés élete egyik legnagyobb traumájává. Szülőszobai megaláztatás, fájdalmas beavatkozások és elhanyagolt szűrővizsgálatok vezettek oda, hogy ma már háromgyermekes anyaként a saját életéért küzd. Története intő jel minden nő számára.

Az, hogy a törésekben fejlődési potenciál rejlik, régóta ismert tény. Akár egyénileg, akár párban folytatjuk tovább az utunkat, a krízisek formálnak bennünket. Még akkor is, ha ott és akkor úgy tűnik, sosem éljük túl a csalódást.

Élek-halok a munkámért. De lassan éhen halok a munkám miatt.

Mennyit ér a lelked a munkaerőpiacon? – teszi fel a kérdést olvasónk, aki megdöbbenve tapasztalja, milyen hatalmasra duzzadt az elvárások sora, ha az ember szeretne méltó helyen elhelyezkedni. Fel tudjuk venni a ritmust? Muszáj bohóckodni a csapatépítőn? És ha nem állunk ki magunkért, akkor ki fog? Olvasónk, Éva írása.

Egy nő őszinte beszámolója az őt gyerekkorában ért súlyos bántalmazásról és az élete újjáépítéséről.

„Szétszéledtünk, férjhez mentünk, gyerekeink lettek, és talán ez lett a baj: mindenki más-más feleség, anya lett, és bár vannak közös pontok, halmazok, ezek egyre csak zsugorodnak.”