WMN szerkesztőség cikkei

Laura elhagyta Magyarországot, mert úgy érezte, az ország már nem azt képviseli, amiben hinni tud. Amerikában új életet kezdett, de tíz év után ott is ugyanaz a szorongás, csalódás és politikai kiábrándulás találta meg. Erős, személyes olvasói levél arról, milyen, amikor az ember bárhová megy, úgy érzi: ugyanaz a történet ismétlődik.

Tizenegyedik osztályos koromra állandósult a szorongásom, súlyos pánikrohamok törtek rám, és kétségbeesetten vágytam valami kapaszkodóra. Ekkor fordultam a testemhez, amelynek kontrollálása olyan biztonságérzetet és sikerélményt adott, hogy mindennél fontosabbá vált.

Mit mondhat egy fiatal a nagyszüleinek, ha már nemcsak a generációs különbségek választják el őket, hanem az is, ahogyan a hazáról, a jövőről és a reményről gondolkodnak?

Groteszk, mégis fájdalmasan ismerős világ: egy menedék, ahol kiégett apákat, anyákat és magukból kifordult embereket adnak le a hozzátartozóik. A szöveg abszurd humora mögött ott lüktet a kérdés: mi történik azokkal a felnőttekkel, akik már nem tudják tovább vinni az életüket?