WMN szerkesztőség cikkei

Vannak családtörténetek, amelyeket generációk hallgatnak el, mert túl sok bennük a szégyen, a fájdalom, a kimondhatatlan. Erzsébet írása ezek közé tartozik: egy lányunoka emlékei a nagyszülőkről, akiket alig ismert, mégis örökségül hagytak rá valamit – nem vagyont, nem szeretetet, hanem sebeket, hajlamokat, és az elszántságot, hogy másképp éljen. Olvasónk, Erzsébet írása.

„Most épp nincs semmi baj… de igazából semmi sincs rendben.” Olvasónk írása arról, hogyan lehet egyensúlyozni anyagi bizonytalanság és apró örömök között.

Ami a pánikot illeti, olvasónk meggyőződése, hogy igazán azoktól lehet tanulni, akik maguk is megtapasztalták, megszenvedték, és a saját példájukkal mutatják meg, mi minden lehetséges. „Nekem is hatalmas erőt adott, hogy ismertem olyan embereket, akik végigmentek azon az úton, amin én is jártam. Az ő történetükbe tudtam kapaszkodni, amikor a saját mélypontomon voltam” – írja olvasónk, Veronika.