„A széktánc nem csupán érzékiség, hanem önismeret is”
Hogyan fér össze az anyai identitás a széktánccal? Mennyire ítéli meg a társadalom azokat a nőket, akik ezzel az érzéki táncformával tartják karban a testüket?
Hogyan fér össze az anyai identitás a széktánccal? Mennyire ítéli meg a társadalom azokat a nőket, akik ezzel az érzéki táncformával tartják karban a testüket?
Mi történik, amikor valaki egész életében azt hallja, hogy „túl sok, túl érzékeny, túl szétszórt”, majd harmincöt éves korában kiderül, hogy súlyos ADHD-ja van? Egy olvasónk arról ír, milyen érzés ledobni a maszkolás csillogó jelmezét, és milyen gyászt hozhat magával a késői felismerés.
„Talán szellem vagyok, nem is kellene élnem, járkálok itt, mint egy kísértet, és halálra rémisztem a szerencsétlen orvosokat.” Tíz évvel ezelőtt legyőzte a rákot, és megírta küzdelme harcias, diadalmas naplóját. De mi történik akkor, ha a háború nem ér véget az első csata megnyerése után? Mi marad a hősmítoszból, ha a szörnyeteg kilenc év tünetmentesség után újra felébred? Mutatunk egy részletet Szentesi Éva új könyvéből
„Mindennap maratont futok.” Egy neurodivergens gyerek anyukájának megrázó és reményt adó története.
Régebben még a Cili-féléket mindig jól megfenyegette egy nagytesó vagy annak a kétajtós szekrény cimbije, de ma már tudjuk, hogy nem létezik magától rossz gyerek. Ha egy gyerek extrém módon viselkedik, annak oka van, és arról az esetek többségében a legkevésbé ő tehet.
© 2026 wmn.hu – WMN Média Kft.