Albert Einstein óta tudjuk, hogy az idő relatív. Az időészlelésünk rejtélye – amelyhez nem áll rendelkezésünkre külön érzékszerv – azóta is lenyűgözi a kutatókat, akik folyamatosan keresik, milyen tényezőkön múlik, hogy egyszer úgy érezzük, rohannak a napok, a percek; máskor meg úgy, hogy ólomlábakon lépdelnek.
Fekete ruháival, francia költészetben való jártasságával, az ujjai közt örökké ott parázsló szivarral, a Beckett és a baseball iránti rajongásával igazán stílusos karakter volt: egyike a kevés irodalmi szupersztárnak. Egy avantgárd művész, aki megtalálta mainstream közönségét, mondták róla.
A kutyák szaglása tízezerszer-százezerszer érzékenyebb, mint az emberé, és úgy tűnik, már az előtt képesek lehetnek a gazdájuk leheletéből kiszagolni egy közelgő emlékbetörést, hogy az illető a tudatában lenne, mi fog következni.
Hogyan hat a vallás, a spiritualitás az idegi működésünkre? Egy friss tudományterület, a neuroteológia legizgalmasabb eredményeiből válogatott Milanovich Domi.
Ezekkel a mechanizmusokkal már csak azért is érdemes tisztában lenni, mert az a borzongás vagy lúdbőrzés, amit egy nagy művel vagy egy megható videóval való találkozáskor érzünk, a depresszió elleni megküzdésben is segíthet minket.