Marton Krisztián cikkei

Mi történik akkor, amikor egy férfi egyszer csak visszatér az életünkbe? Mihez kezdünk a fájdalommal, a nosztalgiával, a meg nem élt hepienddel? Ez a vallomás arról szól, hogyan lehet túlélni egy múzsát, és hogyan lehet végül – minden ellenére – barátságot találni ott, ahol valaha szerelem gyúlt. Marton Krisztián novellája.

A szerelem vége nem egy pillanat, hanem egy folyamat – tele önáltatással, reménnyel, tagadással. És amíg a szív még kapaszkodik, a barátok azok, akik megtartanak minket, amíg el nem engedjük végre, akit nem tudtunk megtartani.

Egy baráti ivászat, egy provokatív kérdés, és egy pillanat, amikor minden terápia, önismeret és józanság ellenére újra ugyanabba a körbe sétálunk vissza. Önironikus tükörkép sejlik fel: vágy, önbecsapás és az a keserédes felismerés, hogy a mintáink mindig utolérnek bennünket.

Egy történet a fellobbanó szerelemről, a csalódásról és arról, hogy a tükörben végül mindig önmagaddal kell szembenézned.

„Egy baj van: a bennem élő gazdag fehér nő nagyon mást vár ettől az utazástól, mint a csóró félvér író, aki legbelül mindig is maradok."