Talán újra elő kellene vennünk La Fontaine fabuláit, sokkal igazabbak és találóbbak még mai is, mint szeretnénk.

A first lady, akinek „a karrierje a férje volt”. Rengeteget jótékonykodott, de közben elképesztő ruhatára volt, és a Fehér Ház porcelánjaival volt elfoglalva, miközben az iskolákban a ketchupot is zöldségként könyvelték el. Mégis elképesztően fontos, hogy nyíltan vállalta mellrák elleni küzdelmét, amivel nők tízezreit ösztönözte mammográfiára, és konkrét szerepe volt a hidegháború lezárulásában.

„Azzal töltöttem a tinikoromat, hogy gyűlöltem magam a sok szarság miatt, amiről prédikáltatok nekem, hogy mi minden fog történni velem amiatt, mert meleg vagyok. Szóval remélem, hogy dühösek vagytok, dühösek is maradtok, érezzétek csak ugyanazt a dühöt, amire bennünket tanítottatok saját magunkkal szemben.”

Hogy számítanak-e egy politikus szavai? Kell-e hinnünk bennük, és megfordíthatják-e a történelem folyását? Az alábbi példák azt bizonyítják, a szó igenis fegyver, és nem mindegy, hogy a vezetőink hogyan élnek vele.

„Rengeteg barátom visszaesett, de éppen ezért én résen vagyok. Volt például, hogy egy hétig rossz volt a hangom, köhögtem, és az orvos felírt egy gyógyszert. Azonnal hívtam a Csernust, hogy ezt szedhetem-e, ő meg azt mondta: dehogy, eszedbe ne jusson. Ismerek olyat is, aki a mai napig rajta van a gyógyszeren, pedig már ötvenévesek vagyunk, nőjünk már fel, könyörgök! Nem vagyunk már gyerekek.” – Szabó Győzővel és Herendi Gáborral a függőségről és az új filmjükről beszélgettünk.

Egy kisfiú a nyári táborban arra ébred, hogy bepisilt… Mihez kezd magával, mihez kezdenek vele a szobatársai, és mihez kezd a helyzettel a felügyelő pedagógus? Erről szól Tóth Krisztina író-költő júliusi embermeséje.

Jim Morrison jóval több volt, mint egy rocksztár. A megjelenése, a mozgása, a hangja, szövegei, versei méterekkel a föld fölé emelték. Több hetvenes évekbeli szupersztár nyilatkozta, hogy a népszerűséggel járó felhajtáshoz képest a pszichedelikus drogok által kínált világnak sokkal több értelme volt. Nekik, köztük Morrisonnak is, a lebegés volt maga a józanság.

„Az angyalarcú, szőke, fürtös fejű Brad minden részben cirka százszor hangoztatott rosszfiúsága amúgy e kellékekben (autó, motor, loft…) ki is merül (ja nem, bőrdzsekije is van, meglepődtél?), mert különben egy gyakorta sírdogáló, apakomplexussal sújtott gyermeteg melák nagy f.rokkal (segítek: 3. rész, konditermi zuhanyjelenet), amelyről Billie gyakorta álmodozik a Barbie-házban, és bár pszichológus, nem érti magát egyáltalán, de legalább másokat se, így hiteles.”