A 2026-os választás tétje sokak számára az is volt, hogy együtt, egy országban marad-e a családjuk. Both Gabi írt erről a szorongató érzésről.

A Vogue egy pár hónappal ezelőtti cikke sokaknál kiverte a biztosítékot. „Ma már ciki, ha pasid van?” – teszi fel a kérdést véleménycikkében a szerző, Chanté Joseph, aki azt vizsgálja, milyen hatása van a közösségi oldalakon annak, ha a nők a partnerükkel közös fotót posztolnak. Érdekes eredményekre jut.

Emlékek egy olyan korszakból, amikor mások rajzolták meg az életünk kereteit.

Szabó Anna Eszter (és sok más magyar szülő) gyerekei az óriásplakátokon csiszolták tökéletesre az olvasás tudományát, és ennek a következményeit még sokáig fogjuk nyögni.

Ülünk ketten öcsémmel a vonaton, és beszélgetünk. Huszonévesek vagyunk, majd’ kicsattanunk az élettől. Bejön egy nő a kupéba, leül, látom a szemem sarkából, hogy oda-odapillant ránk. Aztán egy ponton elnézést kér a tolakodásért, és rákérdez: „Ti ikrek vagytok?” Nem vagyunk, nevetünk, és az esetet máig emlegetjük. Hosszú út áll mögöttünk, mire eddig elérünk, ez a testvérkapcsolat ugyanis rosszabbul indul, mint a sima rivalizálás.

„Mami és Papi havi 900 forintért neveltek téged.” Vannak mondatok, amelyek utólag is kettéhasítják az ember életét. Három nő története következik elhallgatásról és állandó hiányérzetről.

Sokáig megpróbáltam „kigondolni magam” a szorongásból, ám így a kényszeres rágódás átvette az irányítást az életem felett. Ma is szoktam szorongani, de a félelem létállapotát felváltotta a biztonságérzet.

„Arra, hogy pontosan mit kérdeztél, egyikünk sem emlékszik. Pedig neked nem szokott gondod lenni a szavakkal. Most mégis csend lett. Csak szorítottuk egymást, és nézegettük a gyűrűt az ujjamon. Tökéletesen passzol."