Vannak, akiket az Isten is egy amerikai tinifilmbe teremtett, ahol csak úgy röpködnek az ölelések... és vannak, akiket nem.

„Amíg állnak/ülnek a rajtkövön – vagy épp arra várnak, hogy valaki beletegye őket a vízbe –, addig van egy kis idő szembesülni az emberi test sokszínűségével, ami furcsa, talán megrázó is lehet annak, aki nem szokott hozzá a hasonló látványhoz." Avagy: ezért szép a paralimpia!

Mi nem nagyon emlékszünk arra, hogy egy expolitikus-közszereplő (nem mellesleg férfi) ennyire nyíltan beszélt volna bukásról, depresszióról és szembenézésről... DTK exkluzív interjúja Gusztos Péterrel.

Mintha nem lenne elég nagy érvágás a tanév elején megjelenő kiadások a tankönyvekkel, füzetekkel és egyéb csomagokkal, a szülőknek újabb pénzügyi csapással kell szembenézniük a különórák, zene- és sportfoglalkozások terén.

„Ma a néző különbnek érezheti magát azoknál, akiket a műsorokban lát. Ez a siker titka. Ugyanis ki ne szeretné magát többnek, jobbnak vagy szebbnek látni, mint a másik?" – Náray úgy ír egy jelenségről, hogy azt egyszer sem nevezi a nevén. Ilyet is csak ő tud. De ti azért tudjátok, miről beszél. Ugye?

A cikk, amin egy csomó ember ki fog akadni. Pedig „Edit" csak azt írja le, amit tapasztal. Hogy igaza van-e? Azt döntse el mindenki maga.

Hogy mi köze a kettőnek egymáshoz? Hát az emberek... sajnos. Anettéknál zajlik az élet.

A világon minden percben eladnak egy Barbie babát. Valaki még most is venne. Szentesi nosztalgiázik.