„...amikor átfutottam a Facebookot, láttam, hogy a barátaim gyerekei miket készítettek az anyukájuknak. Én semmit nem készítettem az anyámnak. Már minek?”

„Az ember pedig mindig keresi a maga helyét a világban. Először akkor, mikor magára eszmél, és szüleire hasonlít: szeretne hasonlítani – vagy nem szeretne – és éveket tölt el tiltakozással, hogy ne hasonlítson, ne legyen olyan, ne kövessen el ugyanolyan hibákat. ”

Ha minden iskolában ilyen tanítónők vinnék a diákokat erdei táborba, akkor bizony a gyerekek sem félnének a kihívástól, és a szülők is megnyugodnának.

A rúdtánc állítólag növeli az önbizalmat. Állítólag.

Szabó Kimmel Tamást nagyon szeretjük. És nem csak azért, mert tehetséges színész. Hanem például azért, mert vicces. És azért is, mert az első szóra vállalta, hogy részt vesz az Adj egy okot! #mosolyogj kampányunkban.

Pásztory Dóri Barni bölcsijében járt, és a fogyatékosságról mesélt.

„Akinek van véleményformáló ereje, aki túlélt, aki itt maradt, akit csak simán megszívattak, akit az út szélén hagytak, akiknek elengedték a kezét, akinek számít a jövője, az soha többé nem félhet, nemcsak a hatalomtól, hanem semmi mástól sem.”

„A legnagyobb komfortzóna-elhagyás azonban mégsem az volt, amikor bementem abba a stúdióba. Hanem amikor kijöttem. Örökre. Félelmetes volt? Az. Tudtam, hogy mi lesz másnap? Nem én. Nehéz volt? Nehéz. Túl vagyok rajta? De túl ám! Megbántam? Nem! Nem. Soha.”