Tréba Somát receptre kellene felírni a világnak. A férfi, aki anafilaxiás dió, mogyoró, pisztácia, valamint kesudió allergiával él, a szakács hivatást választotta, és egészséges lazasággal éli meg a helyzetét.

A világ eddigi legnagyobb, szexuális gyermekbántalmazási tartalmak elleni rendőrségi akciójára a napokban került sor: az Europol vezetésével 38 ország szakértői – köztük a magyar rendőrség – működtek együtt, hogy lekapcsoljanak egy bűnözői hálózatot, amely tegnapelőttig több mint 72 000 gyermekbántalmazást rögzítő videót gyűjtött össze és terjesztett. Az akció eredményeképpen eddig 79 embert vettek őrizetbe, és közel 1400 gyanúsítottat azonosítottak világszerte.

A mai világban szinte állandóan kommunikációs és teljesítménykényszerben vagyunk, ami gyakran az aha-élményektől veszi el a lehetőséget, hogy a saját tempójukban csodát tegyenek. Hova tűnnek a nagy felismeréseink? És milyen előnyökkel járna, ha több lenne belőlük?

A távkapcsolatunk a barátommal azért működött három éven át, és működik még mindig, mert nem teljesen ismeretlen terepen indultam. Igaz, párkapcsolatban akkor még nem volt tapasztalatom, de a távolság kezelését már korábban megtanultam. Igaz, nem szerelemben, hanem barátságban.

Két külön dolog, hogy a gyerek tudja-e használni a telefont, és hogy érzelmileg képes-e kezelni, amit a neten lát. De nem csak a gyerekeket kell tanítani a netre – sokszor előbb a szülőknek kell tanulniuk.

Mit tehet az ember, ha nem ért egyet az óvodában tapasztalt bánásmóddal? Lehetséges-e egyáltalán valóban jól feltérképezni azt, hogy egy-egy helyzetet hogyan kezelnek majd a pedagógusok? Ha attól félünk, hogy a konfliktus csak tovább mélyül attól, ha a vezetőséghez fordulunk, mit tehetünk? Ezekre és hasonló kérdésekre kerestük a választ Rosta Ágnessel, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány pszichológus munkatársával.

Hazudnak-e még klasszikus értelemben a politikusok, vagy inkább teljesen közömbössé váltak az igazság iránt? Ha elszakadunk a tényektől, nem válik bohózattá a véleményszabadság? A sztárfilozófus, Byung-Chul Han könyvét ajánljuk.

Az 1870-es években Kansas délkeleti részén élt egy család, amely egy kis fogadót üzemeltetett. Sokan utaztak arra, csakhogy azok közül, akik beléptek a fogadóba, nem mindenki látta meg újra a napvilágot.