„Azon az éjszakán, amikor meghalt, hirtelen felnőtt lettem, és közben pedig örökké az a 19 éves lány maradok, aki akkor voltam. Egy kicsi felnőtt, aki sokszor eltéved még mindig.”

Szerzőnk lázadást szít a bóvli ellen. Mégpedig úgy, hogy elmeséli, miféle régi (de tökéletesen használható) kincseket vadászott össze a lakásfelújítás apropóján, milyen értékes tapasztalatokat gyűjtött a zsákmányszerzés közben, és még azt is elmagyarázza, miért válik le az új cipő talpa pár hét után, és hova tűnik el a Föld aranykészletének hét százaléka.

Ki kérje a számlát egy üzleti vacsorán? És egy randevún? Mi a helyzet, ha egy baráti társaság ül le vacsorázni egy étteremben, és mindenki kártyával fizetne?

„Mind tudjuk, valaminek az elindítása sokszor sokkal nehezebb, mint maga a cselekvés. Jelen esetben ráadásul a saját gondolkodásunkat kell felülírni. Ám ha elindulsz és eléred a kitűzött célod, legyen az bármennyire kicsi is, azzal megváltozik a látásmódod, az énképed és a saját fejlődésedről alkotott benyomásod. A változó pozíció által a világ is más képet mutat majd neked.” Szakértőnk praktikus tippekkel szolgál, hogy másként tekinthess ezentúl a kihívásokra:

„Ezt most nem azért csinálom, mert a gyereknek jó, hanem mert ezt kell tennem, hogy megfeleljünk az előírásoknak” – állandó készenlét, gyanakvás, logikátlan intézkedések, kényelmetlen maszkviselés és kínunkban röhögés – ez jellemzi most szerzőnk szerint a hétköznapokat egy iskolában.

Ki vele, nálatok milyen agyament becézés dívik!

Korunk a harsányságot kedveli, a hangzavart, a „látványpékséget”. A gátlásos, nehezen oldódó gyerekek hátrányban érzik magukat a nagyszájú, cserfes társaik között. És ehhez jön még a nehezítés, amikor a szülő csupa jó szándékból folyamatosan tépázza az önbecsülésüket azzal, hogy olyat vár el tőlük, amire képtelenek. Nem árt újra figyelmesen elolvasni a szakember tanácsait:

„A vizsgálat után elküldtek minket vérvételre, amire egyáltalán nem számítottam, arra meg főleg nem, hogy azonnal el is végzik. Borzalmas volt látni, úgy sírtam veled, mintha engem szúrnának meg.”