Nektek is hasonlóan nehéz volt új lakásba költözni, és otthagyni a régit, mint Jocó bácsinak?

Emlékeztek a Svájcba költözött családra, ahol a legkisebb gyereknél rákot diagnosztizáltak? Most újabb levél érkezett az édesanyától.

Három történet arról, hogyan érdemes vendéget fogadni, egymásra figyelni, fontos dolgokra ráébredni.

Vannak olyan oldalak, ahová csak maximális mennyiségű humorral és minimális mennyiségű elvárással szabad regisztrálni…

Menjetek sokszor erdőbe, és ültessetek fát, ha tehetitek! Hogy a saját komforton, örömön túl miért? Elmondjuk:

Kik ezek a bátor, erős nők, honnan jönnek, miről álmodoztak kislányként, és hogyan sikerült elérniük a céljaikat, valamint áttörniük az üvegplafont?

„Ez a történet nem arról szól, hogy egy embernek talán sikerült segítenünk, hanem arról, hogy hány embernek nem tudunk” (Chripkó Lili). Kolléganőnk riportja és missziója, ne hagyjátok ki!

„Olyan nincs! Kizárt dolog, hogy nem vagy már! Hiszen megbeszéltük, hogy találkozunk! Hazajöttem, hogy lássalak. Azért, hogy beszéljünk és átöleljelek. Azért, hogy megkérdezzem, mit csináljak a versenyen… Hogy elmondj nekem mindent a világ dolgairól, és megnyugtass… Azért, hogy csak együtt legyünk, együtt…”