Tininarcizmus: normális serdülőkori egocentrizmus vagy valódi probléma? Kutatások és szülői tapasztalatok.

Ha télen mindent ugyanúgy csinálunk, mint eddig, csak kabátot, sapkát, sálat húzunk, azzal becsapjuk magunkat. A havazás annak is a vizuális jelzése, hogy észbe kapjunk: még mindig egy olyan évszakban járunk, amiben jó volna lelassulni, elmélyülni, játszani.

A milleniálok a történelem legtépelődőbb szülői. Ők azok, akik egy végtelenül instabil társadalmi és gazdasági helyzetben, csupa rossz kilátással maguk előtt próbálnak folyamatosan fejlődni, javulni, miközben minden sarkon elbizonytalanítja őket valami vagy valaki.

„Te és én valódiak vagyunk, ahogy a többiek is ebben az országban, és azon túl. Érző, sebezhető, hús-vér emberek mind, és néha muszáj szüneteket tartanunk, hogy erre emlékeztessük magunkat” – Domi évösszegző írása a kampány őrülete előtt.

Van egy érzés, amely nem nosztalgia, nem eltévedés, hanem csendes felismerés: túl messzire kerültünk attól, ahonnan elindultunk. Írás az idő múlásáról, a változás visszafordíthatatlanságáról, és arról, hogyan lehet együtt élni azzal, ami már nincs – mégis velünk maradt.

Szakértők mondják el, milyen jelei vannak annak, ha egy baba magas igényű, vagy ahogyan gyakran emlegetik, többemberes. Erről az állapotról senki sem tehet, de fontos tudni róla, mert bárkit érinthet.

A pszichedelikus szerek iránti tudományos érdeklődés az elmúlt évtizedben új lendületet kapott: klinikai vizsgálatok zajlanak világszerte, és egyre több kutatás foglalkozik a kontrollált terápiás alkalmazás lehetőségeivel. De mit jelentenek valójában ezek az eredmények, hol húzódnak a biztonság és a felelősség határai, és mi különbözteti meg az orvosi kutatást a nem intézményes keretektől?

„Nemcsak az aktív idősek, hanem a munkaerőpiac felől is nő az igény a nyugdíjas dolgozókra, hiszen minden évben 40 ezerrel több ember lép ki a hazai munkaerőpiacról nyugdíjazás miatt, mint amennyien belépnek” – mondja a szakember.