Semmi különös. Csak egy párbeszéd. Valaki otthonából. Bárki otthonából.

Ma már talán fel se kapjuk a fejünket, ha egy amerikai filmben a szereplők egy „szeretlek”-kel köszönnek el egymástól, akkor is, ha csak kiszaladnak a boltba. Megszoktuk, holott korábban ez mifelénk szokatlan jelenség volt. Ma már talán nem annyira az. Olvassátok el Tóth Flóra izgalmas írását a generációk különböző érzelemkifejezési módjáról, Hollywood hatásáról, a szavak erejéről, és arról, hogy a szakértőink szerint jó-e az nekünk, ha a „szeretlek” az új „szia”.

A legtöbbünknek van legalább egy tinikori vadházibuli-emléke… és minden bizonnyal a házigazda szüleinek is. Upsz. Vicces sztorik azokról a napokról (órákról), amikor szülők nélkül maradtunk otthon, még nem egészen felnőttként. Na jó, nagyon nem felnőttként. Tinik szüleinek kötelező olvasmány.

Ezekben a vészterhes időkben egyre nehezebb kikapcsolódni. Lillának a rajzolás segített. És nektek?

Esküvői tortacsata, ami örökre bevésődött, utazás a Déli-sarkra, ami segített felszabadulni, vagy a helyi művész portréja – olvasd el, másoknak milyen értelmetlen(nek tűnő) luxuskiadás változtatta meg az életét, aztán, ha van neked is ilyen történeted, mindenképp meséld el kommentben.

Ebből a cikkből garantáltan kiderül, bírod-e a hullámvasutazást, vagy inkább a biztonságos talajon tartózkodsz a legszívesebben!

Hölgyeim és uraim, a vízöblítéses vécé szabadalmának évfordulóját ünnepeljük ma. A találmány története pedig ugyanolyan kacskaringós volt, mint a székleté a csodatévő gomb megnyomása után – és ez egyáltalán nem véletlen. Kis vécétörténet és nagy vécévízió.

Elő a fölössé vált papírokkal, frappánsan újra felhasználhatjátok őket. Sőt, még a gyerekek gyöngyfűző készletét is leporolhatjátok, mert jól jöhet. Hajrá! Alkossunk!