Nem kell Amerikáig menni, hogy megértsük, milyen diszkriminációnak vannak kitéve az ott élő színes bőrűek. Van baj itthon is épp elég. Ezúttal egy magyar roma lány írta össze, miket tanítottak nekik az anyukáik abban a reményben, hogy megvédhetik őket az igazságtalan előítéletek miatt kialakult kellemetlen helyzetektől. De biztos, hogy a szülői prevenció a legtöbb, amit tehetünk?

A Loving-házaspár álmának megvalósulásához kilenc évnyi bujkálás, számos megaláztatás, börtönben töltött keserves napok, számtalan fellebbezés és éveken át tartó jogi procedúra vezetett. Mindez a különböző bőrszínük miatt történt – a XX. század második felében.

„Mert a kertész együtt lüktet mindazzal, amit a természet hallatlan változatossága hoz, a széllel, a nappal, az esővel. Tudja a helyét a Nap alatt, tudja, hogy szerénység nélkül nincs nagy öröm. És ismeri a tudás hatalmát is. Hogy nem elég szeretni, de ismerni is kell azt, amit vagy akit nevelsz.”

Van, akit erősebbé tesz a betegsége, Selma Blair is közéjük tartozik. Inspiráló, bátor és esendő egyszerre. Ezért szeretjük annyira.

Néha gondold át, biztosan szükség van-e a kommentedre, és nem csak magadat áltatod-e, amikor azt mondod, te amúgy támogatója vagy a jó ügynek.

Ítélkezés helyett megértés, rosszindulatú kommentek helyett elfogadás. Ezt kérjük tőled, amikor a következő cikket olvasod.

A nő, akinek nincs méhe. A nő, akit csonkoltak. A nő, aki nem képes szülni. Szentesi Éva írása.

„A történelmi felelősség elkenése hosszú távon nem lehetséges, a feszültség előbb-utóbb robban […], szembe kell nézniük a társadalmaknak azzal, hogyan jutottak el egy krízishez. Mit tettek eddig? Hogyan tudnák jóvátenni?” Mire tanít minket, magyarokat az amerikai helyzet? Miben különbözik az ottani emancipációs küzdelem a hazaitól? Mik a rasszizmus gyökerei, miért kiirthatatlan az emberiségből, és hogyan írható mégis felül egy genetikai utasítás? Hogyan lehetünk jó szövetségesei a kisebbségnek? Égető kérdések, nagyon fontos szakértői válaszok: