„Miért terveztek várost, ha nem lehet benne létezni?” – Így kerülnek nap mint nap hátrányba nők, idősek és gyerekek
Mi mindenre lenne szükség, mi mindent kellene átalakítani, hogy élhetőbb legyen ez a város – mindenki számára? Íme:
Mi mindenre lenne szükség, mi mindent kellene átalakítani, hogy élhetőbb legyen ez a város – mindenki számára? Íme:
Nők, akik fel merik emelni a szavukat, akiknek tudása előrébb viszi a világot – vagy épp megmutatják, hogyan lehet a félelmeinkből, traumáinkból erőt és bátorságot meríteni. A te listád élén ki szerepel 2020-ban?
„Gondoljunk bele: nincs hol aludni. Milyen rettenetesen távol van bármilyen stabil jövőképtől az a gyerek, akinek nemhogy egy kis tanulósarka nincsen, de ágya se. A család négy-öt másik tagjával kell osztoznia egy fekhelyen, és másnap az iskolában figyelnie, teljesítenie.” Chripkó Lili képriportja.
„Ha azt akarják, hogy legyen »kedvünk« gyereket szülni/nevelni, mert amúgy sokunknak lenne, akkor gondoskodjanak arról például, hogy az a gyerek ne nélkülözzön, addig se, amíg az anyja otthon van vele, hogy a lehető legjobb oktatást kaphassa származástól függetlenül, és hogy soha ne érezze magát kevesebbnek a saját hazájában azért, mert nőnek született.” A 19 éves Nyáry Luca kendőzetlen véleménye a nők számára kormányzatilag kijelölt életútról.
Advent tizenhetedik napján megtörtént a kilencedik alaptörvénymódosítás. Ez pedig egy vállaltan zaklatott reakció.
„Ha a Nagy Szellem azt akarta volna, hogy úgy éljek, mint a fehér ember, akkor annak teremtett volna. A sast sem lehet kötelezni, hogy úgy éljen, ahogy a varjú él” – ezt mondogatta állítólag lakota nyelven a legendás indián harcos a cirkuszi közönségnek, ahol vadállat gyanánt mutogatták.
Hol működik jobban a nemi egyenlőség, Svédországban vagy Kínában? Mit ad a művészet egy termék tervezéséhez? Hogy lehet jól érvényesülni nőként a műszaki és technológiai szakmákban? Miért fontosak a női példaképek? Többek között ezekről a fontos kérdésekről beszélgetett Christine Gall-lal Trembácz Éva Zsuzsanna.
„Akadnak, akikre egyedül mi nyitjuk rá az ajtót, vannak, akiknél konkrétan azt kell ellenőrizni, élnek-e. Nagyon szomorú, hogy a szegény emberek egyre szélesebb tömegeinek elengedik a kezét. Olyanok élnek a küszöbön, nyomorban, akik adott esetben egyébként dolgoznak.” Chripkó Lili bejárta a szekszárdi tanyavilágot.