„Sehova nem tartozom, mégis mindenhova” – Egy nigériai lány története, akit egy ötgyermekes magyar család fogadott be
Van annál rosszabb, mintha egy gyereknek azt kell megélnie, hogy mindenkinek csak az útjában van, senkinek sem kell?
Van annál rosszabb, mintha egy gyereknek azt kell megélnie, hogy mindenkinek csak az útjában van, senkinek sem kell?
Menekülne, de a busz nem akadálymentes. Szennyezett területen él, mert másra nem futja. A legnagyobb hőségben is az aszfalton robotol. Velük ki törődik? Ha nem csökkentjük a társadalmi egyenlőtlenségeket, óriási veszteségeink lesznek.
„Azoknak, akik egy bántalmazónak csak a pozitív oldalával találkoztak, piszok nehéz elhinniük, hogy az áldozatok igazat mondanak” – Gyurkó Szilvi írása a bántalmazásos ügyek látszólagos ellentmondásairól.
Komposztálni hasznos és jó. És akkor sem kell lemondani róla, ha nem családi házban élünk. Szerzőnk hasznos tippjei következnek:
Számít, hogy valaki milyen fotóval jelenti be a csodás hírt, hogy anyává vált? Tóth Flóra szerint igen…
Lelkileg is megterhel minket a hőség vagy a szmog, a természeti katasztrófákról nem is beszélve. Hogyan készüljünk a ránk váró kihívásokra? Szakértők szerint egyéni és közösségi szinten is sok a teendő, ha boldogulni akarunk.
Hogyan alakult az elmúlt két évben a társadalom viszonya a járványhoz és az ahhoz kapcsolódó jelenségekhez; miért szkeptikus az oltásokkal kapcsolatban a magyarok egy része (spoiler: 28 különböző ok miatt); mitől függ a maszkviselési hajlandóságunk; hogyan alakult a különböző vakcinatípusok „népszerűsége”, és hogyan állunk a teszteléshez? És: mikor lesz már vége? Filákovity Radojka Koltai Júliával, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársával beszélgetett.
A kezdetekben szerepet játszott egy pulikutya, egy rádióműsor meg egy Zsiguli. És persze sok elszánt ember, akik operáltak, ápoltak, kutattak, felajánlottak, gyógyultak, támogattak. Ezzel a cikkel őket ünnepeljük. Érintettekkel és dr. Merkely Bélával, a Semmelweis Egyetem rektorával beszélgetett Milanovich Domi.