Szülői szemmel a nyári szünet egy végtelennek tűnő, megoldandó feladat. A mi gyerekkorunkban tényleg sokkal egyszerűbb, természetközelibb, jobb volt ez is, vagy csak illúziókba ringatjuk magunkat? Mi hozható vissza a gyerekkori nyarakból, és mi az, amit csak megszépítünk az emlékeink közül?
„Mindegy, csak foglaljunk már le valamit.” „Dobj be pár cuccot nekem is.” „Nem pont erre gondoltam, de most már mindegy.” „Hol van a…? Nem hoztad el?! De hát mondtam!” „Egész évben ezért gürizem, aztán reggeltől estig veszekszünk.” „Azt hittem, egyértelmű, hogy…” Mondatok, amiknek nem kellene elhangzaniuk, vagy nem is hangzanak el, csak gondolatban, mert valami félrecsúszott a nyaraláson.
Egy kis ízelítő: „Már nem vagyok többé a Léna testvére. Szakítottam.” „Nem akarok mogat fosni!” „Anya, ha nincs itthon apa, akkor ki a férjed?” És van még ott, ahonnan ezek jöttek.
Milyen egy dolgozó kisgyerekes anyuka átlagnapja? Kalandos és érdekes? Vagy monoton és fárasztó? Attól függ, melyik napot, vagy még inkább, melyik nap melyik pillanatát nézzük. Tóth Flóra most mindkét részből mutat.
Ti hogyan vértezitek fel magatokat a percről percre dráguló élelmiszerárak ellen? Mi hoztunk néhány olyan receptet, ahol szempont volt, mennyibe kerül az étel. Olvassátok el, és kommentben várjuk a ti ötleteiteket is!