Már csak egy nap! Ti is vágjátok a centit az oktatási szünetek utolsó napjaiban?
Az első napon örülsz a későn kelésnek, aztán csinálod a karácsonyt (mert Szentesitől tudod, hogy azt csinálni kell), aztán kiélvezed az egyetlen napot, amikor nincs se készülődés, se rohanás, majd pánikszerűen intézed a virsli–malac–lencse-háromszöget, végül azon stresszelsz, hogy elsején ne stresszelj semmin, mert akkor az egész év egy stressz lesz, aztán már csak számolsz vissza, hogy végre újra hétköznap legyen. Hát neked semmi se jó?! Nyugi, nekünk se!