Havas Juli cikkei

Több évtizede dolgozom kórházi orvosként a magyar egészségügyben. Ahol kezdettől fogva azt érzem: nemcsak azt csináljuk, amire esküt tettünk. Nemcsak gyógyítunk. Sokkal gyakrabban: megőrzünk. Olyan idős embereket, akiknek nem kórházi ellátásra, hanem méltóságteljes gondozásra lenne szükségük.

Szerzőnk, Havas Juli épp öt éve tudta meg: a WHO már világjárványról beszél, és nekik, orvosoknak készülniük kell a szolgálatra. Milyen tanulságokat vont le a doktornő az elmúlt évek során, különös tekintettel a „vakcinaháborúra”? Mit gondol a Covid-, a spanyolnátha- és az idei influenzajárvány hasonlóságairól és különbségeiről? És a jövőnkről?

Miközben a fél életünk a közösségi médiában dokumentált, a betegségeinket általában babonásan, szégyenkezve titkoljuk. Miért van ez így? Segít-e a betegnek, ha nyíltan beszél az állapotáról? Mi a helyzet a sztárok, ismert emberek esetében? Az ő tabutlanításuk árt vagy használ nekünk?

„Már nem számoljuk, hány év telt el azóta, hogy elfogytak az orvosok és a nővérek.” Így kezdődik orvosszerzőnk novellája. A folytatás pedig: