A tengerész, aki meztelen alsó fertállyal nyert Oscar-díjat – Donald 87 éves, de nem öregszik!
Kutyából nem lesz szalonna, kecskéből viszont simán lehet kacsa.
Kutyából nem lesz szalonna, kecskéből viszont simán lehet kacsa.
Szeressük? Ne szeressük? Drukkoljunk, hogy a karrierje túlélje a bántalmazási vádakkal súlyosbított válását, vagy lakoljon meg érte örökre? Kínzó dilemmák…
Teológushallgatóként sokszor elgondolkodtattak a szentek körüli megfoghatatlan történések. Utánaolvasva kiderült, hogy létezhet rájuk racionális magyarázat – ami azonban semmi esetre sem megkérdőjelezhetetlen. Már csak azért sem, mert – és ebben számos vallás egyetért – a transzcendentális eleve nem érthető meg teljes mértékben anyagi képességekkel, eszközökkel, módszerekkel. Ettől függetlenül érdemes megismerni a „másik oldalt” is.
Mindig is a saját útját járta, önazonosan, bátran; még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy néha mindenki más értetlenül állt a döntései előtt. A tévétörténelem két legismertebb női karakterét játszhatta el, azonban a Vészhelyzet és A férjem védelmében emblematikus szerepei mellett is bebizonyította: őt nem lehet beskatulyázni.
„Az emberek többsége azért néz sorozatot, hogy elvonuljon egy kicsit a hétköznapoktól, és egy elképzelt világban találja magát, ahol rendre megoldódnak a problémák. Szó se róla, ez mind megvan itt is, de mégis olyan valóságosan festi le egy szerkesztőség mindennapi életét ügyes-bajos dolgaival együtt, mintha tükröt tartana nekem. Egy tükröt, amibe jóleső belenézni, mert megerősít a gondolataimban, hogy ezt tényleg érdemes csinálni” – legfiatalabb munkatársunk, Deli Csenge ajánlja a Merész csajokat.
Amikor a vihar összefúj három megtépázott kicsi lelket, abból akár csodálatos testvériség születhet. Tóth Krisztina író-költő júniusi meséje – nem csak gyerekeknek.
A Led Zeppelin csak azért maradt le erről a listáról, mert nem tehettem fel az összes számukat.
Megfejthetetlen, és csöppet sem érdekli, hogy megfejtsék, szerinte ugyanis nem ő a fontos – hanem a zene, amit tolmácsol. A virtuóz zongoraművész, Martha Argerich már ötévesen koncertezett; az elsöprően tehetséges, de mindig szorongó csodagyerek rettegett a nézőtértől, ki kellett lökni a színpadra, ahol zavarában szinte futott a zongoráig. A lámpaláz pedig egész életén át elkísérte.