Hétvégi növényvíz nem csak növényimádóknak. Sőt.

Sokunk álma, hogy festői környezetben éljünk, ugyanakkor egy több mint 150 éves ház felújítása, rendben tartása sok pénzt, és még annál is több energiát emészt fel, álljon bárhol a világon. Steiner Kristóf most elmeséli a Khelone nevű házuk történetét: annak érzelmi, közösségi, praktikus és anyagi vetületeivel együtt.

A kert tele van élettel, kitágul benne az idő és a tér, a kert maga a szabadság.

Mi történik, ha a testtudatosság felé vezető úton nem egy terapeuta vagy tréner, hanem egy kis keverék kutya az igazi mesterünk?

Mi az oka, hogy éppen ilyen most a fiókom rendje, rendetlensége? Milyen tárgyak, milyen helyek fontosak, melyek elhanyagoltak? Mi szól a külvilágnak és mi önmagamnak? Mi van a zugokban, az idegenek által nem látott helyeken? Mi zavar a saját rendemben-rendetlenségemben? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a nagy tavaszi rendrakásom alatt.

Mindenkinek más a mumusa, ha a takarításról van szó. Kinek a tűzhely, kinek a fürdőkád, de vannak ám olyan helyek is, amik talán a legprecízebb, legpedánsabb háztartásokban is könnyen a feledés homályába vesznek. Pedig gyakran pont ezekre sokkal nagyobb figyelmet kellene szánnunk.

Sokunk álma, hogy festői környezetben éljünk, ugyanakkor egy több mint 150 éves ház felújítása, rendben tartása sok pénzt, és még annál is több energiát emészt fel, álljon bárhol a világon. Steiner Kristóf most elmeséli a Khelone nevű házuk történetét: annak érzelmi, közösségi, praktikus és anyagi vetületeivel együtt.

„Hát itt vagyok a semmi közepén, és még segítséget se tudok hívni, mert mégis mit mondjak? Gyertek értem, itt vagyok a napraforgóban? Út nincs, ne is keressetek?” Csepelyi Adrienn útinaplója úttalan utakról.