Együtt vagyunk mindannyian ebben a hajóban. Ragadjuk meg az evezőket, és fordítsuk egy irányba a hajót. Aztán nyomjuk, teljes erővel.

Talán nem ártana végre felelősen írni – meg olvasni. Most, hogy helyzet van.

Senki nem érdemli meg, hogy sokáig kelljen a szíve darabkáit összeszedegetnie a gödör alján.

Mindenkinek ismerős a jelenetsor, amikor már a küszöbön lennétek, de akkor hopp!, vissza a startmezőre…

Tudni kell újratervezni…

Jocó bácsit megihlette a szülinapunk. Íme, így lát ő minket, illetve önmagát a körünkben.

Miben különbözünk és miben vagyunk egyek?

Veled is megesett, hogy egy félreértés miatt ért véget egy történet, amely igazából el sem kezdődött?