Vajon tényleg képesek leszünk pár évtized múlva társalogni a kutyáinkkal?

„Ma már azt gondolom, mindenki más és más tempóban érik meg arra, hogy anya legyen, és kezd el őszintén, érzelmekkel kötődni a gyerekéhez.”

Testmozgásnak álcázott emberfigyelés

„Konfliktusokkal, lemondásokkal, kompromisszumokkal volt tele ez az időszak.”

„Négyszáz év múlva vajon a mi korunk, ahogy most az állatokra tekintünk, ahogy velük bánunk, vajon az is ennyire primitívnek fog tűnni?”

„Mert az egyéni és társadalmi elvárások meg az általános sztereotípiák annyira erősen jelen vannak még egy hozzánk hasonló, nyitottan gondolkodó, befogadó család életében is, hogy a feleségem nekem megköszöni, ha kiteregetek. Emlékeztetnem kell rá, hogy neki senki sem köszöni meg.”

„Nem számít emberség, párbeszéd, közös nevezőre törekvés, semmi sem, csak maga a harc.”

Hogy viszonyulunk a pénzhez? Ha van, akkor égeti a zsebünket? Képesek vagyunk-e bármiféle megtakarításra? A magunk érdekében vagy inkább a gyerekeinkért? Egyáltalán, hogy néz ki a felelősség gyerekkel és egyedülállóként? Két „harmincas” szerzőnk Szentesi Éva és Tóth Flóra nemrég találkozott egy pénzügyi tanácsadóval. Volt tanulsága.