„Mikor elvettem, negyven kiló volt. Ki gondolná, igaz?”

A friss egyetemista Panni és édesanyja, Eszter túl vannak az elválás első két hónapján. Míg a lány Amszterdamban a régi emlékeibe próbál kapaszkodni – az újak viharában –, addig az anyukája Budapesten az összeomlás utáni sebeit nyalogatja. Itt a köldökzsinórnapló legújabb része, olvassátok el:

„Akkor még nem tudtam, hogy most nemcsak a magzatburok durrant ki: hanem az eddigi buborékom. Kész, nincsen tovább, minden totálisan más lesz, és nem azért, mert a világ fordul ki a négy sarkából. Hanem mert én az egész testemből-lelkemből” – egy fiatal nő anyává válásának csodás története.

A szellemi és a fizikai munka eltérő megítélése egy a sok törésvonal közül, amely táborokra osztja a társadalmat. Az egyik értékesebb lenne, mint a másik? Az előítéletek mindkét irányban hatnak.

Egy Gyöngyös melletti faluból származó, sokszorosan elutasított autista fiú fordulatokkal teli útja az elfogadás és a boldogság felé:

Minél régebb óta vagy fogoly, annál elérhetetlenebbnek tűnik a szabadság és az önállóság, mégis olyan kérdéseket teszünk fel a bántalmazottak helyzetével kapcsolatban, amik burkoltan őket hibáztatják. De mire lenne szükségük valójában ahhoz, hogy szabadon dönthessenek? És mi van az elkövetővel? Miért az egyén szintjén gondolkodunk egy sok ezer embert érintő problémáról? Ideje jobb kérdéseket feltennünk – és válaszokat is találnunk.

Nagyon sok olyan, akár netes anyaközösség van, ahol a „minden nap Merkúr retrográd” poénkodás mellett állandó vicc tárgya, hogy a nap mely szakában nem gáz legurítani egy fröccsöt, ha már nem bírod. De mi van azokkal, akik tényleg azért isznak, mert már nem bírják?!

Mi történt 1929-ben, ami az egész világot gazdasági recesszióba taszította? És ez hogyan járulhatott hozzá a Harmadik Birodalom felemelkedéséhez? Krajnyik Cintia ennek járt utána a fekete csütörtök évfordulóján.