„…bármennyire megdöbbentő: az egy év, amit itt tölthettünk, elszaladt. Huss, ennyi volt. Három hét múlva felkötjük az útilaput, bőröndökbe csomagoljuk a cuccainkat és az emlékeinket. Leírni is nehéz ezeket a sorokat” – Hesnáék búcsúznak Amerikától. Itt a napló befejező része:

Ezúttal főszerkesztő-helyettesünk egy napjába pillanthattok be:

A válasz persze adja magát: mindkettő. Van, hogy mégis a szakmaiságot vagy a rokonszenvet helyezi előtérbe a vezető, gyakran tudattalanul. És tévesen.

Mennyiféle érzék, érzet létezhet még azon kívül, amit a legtöbben észlelünk!

Vannak dolgok, amiket az emberek általában gyerekkorukban tanulnak meg. Ha pedig valamiért kimaradtak ezek az életünkből, nem ciki felnőttként próbát tenni velük, sőt, menő!

Egy rúd Elf Bar olyan, mintha öt-tíz doboznyi cigit szívnál el. Mi jellemzi a Z-generáció drogfogyasztását, és mit tehetünk, hogy ne váljanak függővé? Erről kérdeztük az addiktológus szakembert a kábítószer-ellenes világnapon.

Megtörtént eset alapján…

Hogy lehet, hogy minden évben eljön ez a pillanat, és mindig váratlanul ér minket? Ha még nem olvastátok Kormos Anett örök klasszikusát, hát most rajta!