Ezért marad egyedül annyi férfi
A nyugati társadalmakban egyre több az egyedülálló férfi. Mi ennek az oka?
A nyugati társadalmakban egyre több az egyedülálló férfi. Mi ennek az oka?
Mi köze a Migosnak és a „Reszkessetek betörők” Kevinjének Csajkovszkijhoz? És hogy jön ide a Disney?
„Mindig is hittem a csodákban. Csak néha elfelejtem” – állítja magáról Anna Eszter, aki igyekszik magát és minket is megtanítani arra, hogyan csodálkozzunk rá a világra gyermeki szemmel, és találjuk meg így azt a varázslatot, amire ezekben a nehéz időkben mindannyiunknak nagy szüksége van.
„Bármilyen kiegyensúlyozott és gyakorlott apuka vagyok, nem vagyok anyuka” – állapítja meg Doffek Gábor, aki hiába rutinos szülő immár 18 éve, a beteg ovis kislánya otthoni szórakoztatása bizony alaposan feladta neki a leckét.
Karácsony közeledtével (szerencsére) meglódul az adományozási kedv is. Ám nem mindegy, kinek, hol, mit és hogyan adunk. Széles-Horváth Anna nagyon fontos szempontokat gyűjtött össze hozzáértők segítségével, hogy még véletlenül se süljön el a jó szándékunk rosszul.
Egy elég friss angolszász „hagyomány” segíthet a szülőknek beépíteni az adventi várakozást a hétköznapokba, méghozzá édességhalmok és ajándékhegyek nélkül. Kell hozzá egy cuki (vagy valaki szerint kicsit ijesztő manó), és néhány ötlet. Tóth Flóra úgy ajánlja az „elfezést”, hogy ő is csak most fogja kipróbálni.
Négy hallássérült LMBTQ-ember mesélte el szerzőnknek, milyen kihívásokkal néz szembe az, akinek olykor bizony duplán is elő kell bújni, és mi az oka annak, hogy úgy érzik: még a saját közösségükben is titkolózni kénytelenek.
„A kispadon ülök, és látom, hogy milyen ügyesen játszik az öcsém. Nyilván a saját csapatomnak drukkolok, de amikor felmegyek a pályára, akkor ez nem mindig áll át a fejemben.” Igazi örömbeszélgetés sok-sok nevetéssel és egymás ugratásával három fiútestvérrel, akiknek gyerekkorában a közös sportolás volt az összekovácsoló erő, melynek hatása egy életre elkíséri őket.