Az ünnepi időszaknak vége, a fények kialudtak, mi pedig itt maradtunk délután ötkor a sötétben. Itt az ideje hát, hogy valami olyan kreatív tevékenységgel foglaljuk le magunkat, ami a lelkünket is feltölti, és átsegít a szürke hétköznapokon.

A boldogsága kemény belső munka eredménye, aki pedig nem hisz a szeretetben és az elfogadásban, az könnyen le tudja írni magát előtte. Ismerjétek meg LMBTQ-témákkal foglalkozó szerzőnket, Kanicsár Ádám Andrást.

Akiben világ életében erős volt a megfelelési vágy, az hajlamos versenyre kelni önmagával még abban a dologban is – ez esetben a futásban –, amelyet egyébként azért csinál, hogy minden korláttól megszabaduljon. De vajon mi történik, ha mégis elengedi ezt a kényszert?

Both Gabi a Balatonnál pihente ki az év fáradalmait, és most képes úti naplójából kiderül, miért szereti annyira télen a tavat:

Gyakorta előfordul, hogy nem olyan fajtájú kutyát választ valaki, amely számára megfelelő. És egyszer csak rádöbben: retteg a saját otthonában. A helyzet a kutyaoktató szemével:

Tudtad, hogy a téli szünet végén a táskákból előbukkanó, zöldesen folyó szendvicseink és a Tokió környékének vasúti térképét modellező nyálkagombák egy rugóra járnak? A gombák fantasztikusak, és még bőven van mit megfejtenünk a működésükkel kapcsolatban.

Búcsú a méhemtől.

„Sok mindenre büszke vagyok, ide mégis azt írom: többszöri karantén három pici gyerekkel.” Megértjük, Anna!