„Kedves Papa!" – Egy kamaszlány búcsúja a nagypapájától
Csenge nagypapájának most lenne a születésnapja. Az esemény kapcsán az unoka felidézi azt a temérdek közös emléket, ami örökre összeköti őket.
Csenge nagypapájának most lenne a születésnapja. Az esemény kapcsán az unoka felidézi azt a temérdek közös emléket, ami örökre összeköti őket.
Két szőke, tizenéves lány elindul Horvátországba. Szülők nélkül. Stoppal...
A forró nyár közepében Ákosnak eszébe jutott egy emlék egy hűvös téli Magyarországról, ahol emberek egy csoportja kérdés és sallang nélkül kisegítette a másikat, csak azért, mert annak szüksége volt rá. Hát mi ez, ha nem egy korty frissítő?
„Nem, nem vagyok véresszájú, szőrös férfigyűlölő, csak szeretem megérdemelni, amit kapok, és ez igaz a bókra is." – Ugyan ez a mondat Kalapos Éva Veronika cikkének vége felé van, de azért jó, ha már most olvassátok.
Hidegrázós, csodálatos írás két ember útjáról egymás szívébe. Dominika találkozása a megözvegyült bajor tűzoltóval. Ha nem tudnánk, hogy igaz, mi is azt hinnénk, hogy ez egy rózsaszín lányregény alcíme...
„Már sokszor voltam Erdélyben, de biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom megunni az ottani táj gazdagságát és az ott élő emberek gondolkodásmódját, beszédét, kedvességét és tisztaságát." – Utazz Both Gabival a csodálatos, tiszta és utánozhatatlan Erdélybe. Képgalériával!
Mit okozhat a gyerekkori gúnyolódás, egy-egy humorosnak szánt megjegyzés, egy kis családi froclizás? Hogy mit? Láthatatlan, ám talán soha be nem gyógyuló sebeket. A szíven és az önbecsülésen. Egy (egyáltalán nem) csúnya lány vallomása.
Vannak, akik szerint lelki sérültek vagyunk mind. Tudjátok, mit? Igazuk van. Tényleg lelki sérültek vagyunk – akár tetszik, akár nem. De szembenézni a sérüléseinkkel jó dolog. A gyógyulás elengedhetetlen része. És ha ezzel még másoknak is segítünk, az pedig egyszerűen csodálatos.