„Tökéletes" szépségű, és még annál is tökéletesebb életet élő Insta-lányok, szevasztok! Itt Szentesi Éva beszél.

Bezzeg a mi időnkben! A Nagy Női Generáció még tudta, hogy kell együtt maradni jóban-rosszban. Minden áron. Bármi áron.

„Bizonyítottan katasztrofális az egyetemi hallgatók lelki egészsége, nagyon magas a stressz-szint, feszültebbek az átlagosnál. Miért éri a szükségesnél több stressz a hallgatókat? Miért van erre szükség?" Szóval: nagy a baj, ezt állítja pszichológus szerzőnk.

„Egyszer valaki azt mondta, hogy az amerikaiak olyanok, mint a barack, a magyarok pedig, mint a dió. Míg az előbbi könnyen megnyílik és közel enged, van egy pont, ahonnan nem lehet beljebb jutni. Az utóbbit nehezebb megnyitni, de ha ez sikerül, akkor mindent feltár."

„Hogy, hogy nem, valamilyen okból kifolyólag egyetlen férfi sem jelezte, hogy szerinte ne tudnék parkolni, tolatni vagy sávot váltani csak azért, mert nő vagyok." Ez csak az egyik ok a tízből, amiért Trembácz Éva szereti Amerikát...

Lányokról, akik bemennek az öltözőbe. És férfiakról, akik behívják őket, és hagyják, hogy az ölükbe pottyanjon a gyümölcs. Jobb esetben. Rosszabb esetben leszakítják. Vigyázat, Kormos Anett ebben a cikkben csúnyán beszél! Tettünk is a cikkre egy 18-as karikát.

A háztáji csirke és a kertben termett zöldségek egymásba zúgtak... Mi viszont öt perc alatt befaltuk őket Szentesi irodai konyhájában.

Ha betiltunk mindent, ami szerintünk ártalmas, veszélyes – de legalábbis ismeretlen és más, mint az „átlag", akkor mi marad a végére? Náray ezen a héten az elfogadásról, a betiltásról és a félelemről ír.