Mi szükség a függvénytáblázatra és a mondatelemzésre? Miért nem tanítanak pluszban a gyakorlati életben is használható dolgokat?

Eljöhet a kialvatlanságnak az a szintje, amikor: „Olyan lassan tudsz csak beülni a kocsiba... vagy eljutni a metróig, hogy közben fészket rak a hajadba egy feketerigó család. Vagy lepisil egy kutya.” Hiánypótló hétfő reggeli kontent, csak hogy ne érezd magad egyedül.

Petra nyolcéves volt, amikor meghalt az anyukája. Sok idő eltelt azóta, és rengeteg minden történt, amikor ott kellett volna lennie az édesanyjának mellette...

Elég ellentmondásosak az anyák érzelmei, amikor arról van szó, hogy meg kellene fogalmazniuk, mit is jelent számukra az anyaság. Hidas Judit írt egy levelet a kisfiának. Nem kertelt.

Lilla elment kirándulni, és természetesen belebotlott egy varázslatos étterembe. Szerinte nem érdemes kihagyni a helyet, ha arra jártok. Mi hiszünk neki...

„Az anyám és a fiam... Micsoda fricska az élettől, hogy felnőttként egyszerre két oldalról is bombáz a félelem, hogy az egyikért még, a másikért már én felelek.”

„...amikor átfutottam a Facebookot, láttam, hogy a barátaim gyerekei miket készítettek az anyukájuknak. Én semmit nem készítettem az anyámnak. Már minek?”

„Az ember pedig mindig keresi a maga helyét a világban. Először akkor, mikor magára eszmél, és szüleire hasonlít: szeretne hasonlítani – vagy nem szeretne – és éveket tölt el tiltakozással, hogy ne hasonlítson, ne legyen olyan, ne kövessen el ugyanolyan hibákat. ”