„Az sem baj, ha időközben megtanulunk egy s mást, fejlődünk, változunk, hogy ha majd véget ér a járvány, akkor ne csak felépüljünk, hanem meg is gyógyuljunk. Úgy igazán. Kívül-belül.”
„A karantén idején minden társas kapcsolat felértékelődik, és a leghétköznapibb dolgok is kiemelt helyet kapnak az emlékezetben, ahogy a vágyakban is.”
Érintett vagy? Neked milyen kezelés vált be?
Remény, munka, kitartás.
„Van mosó- meg mosogatógéped, nem? Akkor meg mi olyan nehéz? Régen megoldották ezek nélkül is!” Jaj, ha annyi ötezresem lenne, ahányszor ezeket a beszólásokat hallottam annak kapcsán, hogy segítséget kerestem az otthoni tennivalókhoz!
Csak semmi pánik, mindenre van pénz. És hozzáértés. Így menedzseli Szingapúr a járványt:
Hogy vannak azok, akik nem vonulhatnak önkéntes karanténba, akik nélkül megállna az élet, akik értünk kockáztatnak nap mint nap? Hogy érzi magát, mitől fél, mire gondol az eladó, az üzemi munkás, a manikűrös, a gyermekvédelmis… mi gyűjtöttünk, ti olvassatok szeretettel!
„Nem tudjuk, mi lesz holnap, és arról sincs fogalmunk, hogy két-három hét múlva mi fog történni, hol leszünk, mi jöhet még? A számok, amiket hallunk, borzasztóak. Számok egy olyan relációban, ahol az egy is túl sok.” Angliában élő ápolónő szerzőnk igaz meséje arról, hogy ő miből merít erőt ezekben a napokban.