A lánybúcsú nem egy életszakasz lezárásáról szól, hanem azokról, akikkel mindezt megélted.

Másfél év kényszerpihenő után Fiala Borcsa végre bepakolhatott az utazós bőröndjébe, hogy felkeresse azt a várost, ahová pedig elhatározta, soha többet nem fog visszatérni, hiába a szíve csücske. Mi változott Prágában a járvány óta, és mi az, ami kiirthatatlanul a része maradt?

Talán nem árt megvizsgálni azt sem, mi húzódik a hátterében annak, hogy a focisták a nagy meccs éjszakáján nem a pihenéssel vannak elfoglalva. Teljesítménykényszer miatti szorongás? Berögzült rossz szokás a topfutballisták sajátos életmódja miatt, ami rengeteg utazással, és ezáltal elszigetelődéssel is jár?

A Wall Street boszorkánya olyan mértékű vagyont halmozott fel, ami ép ésszel felfoghatatlan, ennek ellenére mindenre sajnálta a pénzt. Például a meleg vízre vagy a gyereke orvosi ellátására. Százöt éve halt meg Hetty Green, a világ leggazdagabb és legfukarabb nője.

„Mások nélkül utazni nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak nagyon más. Jobban figyelsz magadra, hogy mi mit vált ki belőled, az apróságok is nagyon felértékelődhetnek, mert bár nincs kivel megosztani őket, de talán éppen emiatt sok esetben intenzívebben hatnak” – írja Krajnyik Cinti, akinek egy ilyen út elementáris erővel adta vissza a hitét abban, hogy érdemes élni (bármennyire nehéz).

Vendéglátós, személyi edző, fodrász, kozmetikus… Hogyan alkalmazkodtak a járvány által leginkább sújtott kisvállalkozások a helyzethez? Miként menekítették át üzletüket a lezárás időszakán, és milyen tanulságokat szűrtek le a jövőre nézve?

„Annyi mindent kellene még megbeszélnünk!”

„A 25 éves Doffek Gábor egyetlen hetétől valószínűleg kórházba kerülnék ma” – vallja szerzőnk, aki végtelen hálával gondol vissza arra az időszakra, amikor fesztiválokon és házibulikon, edzéseken és kémiadolgozatokon át kovácsolódtak össze a barátaival, létrehozva azt a véd- és dacszövetséget, ami nélkül ma üres lenne az élete.