„Téves hiedelmeink nem csupán a kapcsolatainkba tudnak belerondítani, de szinte bármibe” – a kérdés, tisztában vagyunk-e velük, és felül tudjuk-e írni őket.

Dani Gyöngyi 16 éves korában egy baleset miatt került kerekesszékbe. Örökmozgó fiatalként hamar megismerkedett a parasporttal, és a sikereiből tudta újraépíteni az önbizalmát és az életigenlését. A tokiói paralimpián ő a magyar csapat zászlóvivője, pályafutása utolsó versenyének apropóján pedig Pásztory Dóri beszélgetett vele.

Olvasónk Németországban kezdett évekkel ezelőtt új életet. Most arról mesél, mi mindenre tanította meg a bevándorlólét:

Kutatók szerint egészen másképp állunk az ajándékokhoz, ha adjuk vagy ha kapjuk őket, mások a szempontjaink, és a kiváltott hatást is eltérően értékeljük. Mi teszi a jó ajándékot? Miért nem baj egyáltalán, ha praktikus dolgot adunk, még ha ott helyben a másik esetleg nem ugrik is ki a bőréből tőle?

Mezze vagy nem mezze? Ez itt nem kérdés.

Úgy érzed, semmihez nincs kedved a hosszú hétvége után, és legszívesebben kivennéd az egész hetet, pedig most jöttél vissza a szabiról? Az utazás utáni lehangoltság valóban létezik!

A túlélés a tét. Túlzás nélkül. Vajon hogyan kellene oktatni a gyerekeinket a XXI. század szélsőséges világában? Erre keresi a választ szakértő szerzőnk.

„Millió okot tudnék felsorolni arra vonatkozóan, miért szeretek »villantani« a közösségi oldalaimon (és bármily hihetetlen, a céltalan provokáció nem tartozik közéjük), de a legfontosabb, hogy hiszek benne: ha normalizáljuk az intimitást, a testiséget és a meztelenséget, akkor sokkal kevesebb nyomorult lelkű, öngyűlölő gyerek és felnőtt végez majd roncsként az élet iskolájában.”