Vannak, akik mindig mindenért másokat hibáztatnak, és vannak olyanok is, akik mindig saját magukat. Mi lehet a gyökere az ilyen sémáknak? Jobb-e egyik a másiknál? Nézzük, mit mond a témáról Kazimir Ágnes pszichológus!

„Imádkozni kell azért, hogy ne omoljon össze tanév közben az egész, mint egy kártyavár, mert ez az idő már vészesen közeleg, a harang egyre hangosabban kong, csak pont azok nem akarják meghallani, akik tehetnének ellene.”

A jó szomszéd óriási áldás, és ezt akkor tanulja meg leginkább az ember, amikor van „szerencséje” megismerni a másik oldalt is.

Utazás- és agorafóbiás pánikbetegként nem egyszerű feladat a jogosítvány megszerzése, de kellő önismerettel, türelemmel és megoldásfókuszú hozzáállással akár terápiás célokat is szolgálhat.

A mai jógaiskolák nagyrészt tantrikus eredetű gyakorlatokat tanítanak, mégsem vagyunk tisztában a tantra fogalmával. Segítsünk?

Csak a drámát látjuk, a nagy kilengéseket, mert azt rakja elénk az algoritmus. Pedig az igazi csoda az olyan átlagemberekben rejlik, mint te magad – figyelmeztet bennünket Doffek Gábor.

„Téves hiedelmeink nem csupán a kapcsolatainkba tudnak belerondítani, de szinte bármibe” – a kérdés, tisztában vagyunk-e velük, és felül tudjuk-e írni őket.

Dani Gyöngyi 16 éves korában egy baleset miatt került kerekesszékbe. Örökmozgó fiatalként hamar megismerkedett a parasporttal, és a sikereiből tudta újraépíteni az önbizalmát és az életigenlését. A tokiói paralimpián ő a magyar csapat zászlóvivője, pályafutása utolsó versenyének apropóján pedig Pásztory Dóri beszélgetett vele.