„Nagyon furcsa érzés, amikor negyven fölött egyszer csak nyomsz egy RESTART gombot az életeden, és egy új országban, majdhogynem elölről kell leraknod a pároddal a családi életetek, a mindennapjaitok alapjait.” Hesnáék lassan berendezkednek, iskola, óvoda, telefon, kocsi, munka, közösség… És semmi nem megy zökkenőmentesen. Amerikai napló, 2. rész.

Vajon mi vesz rá egy csapat (jobbára) nyugdíjas asszonyt, hogy hétköznap délelőttönként a parkban összegyűlve tajcsit gyakoroljanak? Kurucz Adrienn beállt közéjük:

Szabó Anna Eszter féltékeny lett a macskájukra, de lehet, hogy ebből valami jó dolog is kisülhet!

Nem lehet elégszer elmondani: „Semmi baj nincs veletek meg a testetekkel, anyák! Sőt. Nagyon-nagyon sőt.” Egy férfi, egy apa szemével…

„Bármit teszel tanárként, akkor sem tudsz olyan villogó, érdekes és intenzív lenni, mint egy telefonos játék.” A felpörgött, a játék lázában égő gyerekekkel pedig a tanulás is nehezebb, hiszen már ott tartottak, hogy szünetben is csak a képernyőt nézték. Nem ment másképp, teljes tilalmat kellett bevezetni.

Van még létjogosultsága a holtomiglan-holtodiglannak? Fiala Borcsa alaposan utánajárt a kérdésnek: a házasság témájáról beszélgetett egy mediátorral, többször elváltakkal, régóta házasságban élőkkel, egy randioldal alapítójával, és egy házasságra készülő párral is.

Szívfájdalom ellen tapétázás, avagy egyszer már minden kisimul, ugye?

„Mozdulatokkal olyan dolgokat mondhatunk ki és így dolgozhatunk fel, amiket szavakkal nem tudnánk.”