Az örök potyázó, a számla érkezésekor felszívódó, a soha senkit vissza nem hívó, aki a borravaló adásának gondolatától is beteg… A fukarság arcai:

A címbeli idézet Mahátma Gandhitól származik, aki éppen 152 évvel ezelőtt született, és akinek tiszteletére az erőszakmentesség világnapjává nevezték ki október másodikát. Csodás életútja ma is fontos példát állít mindannyiunk számára.

„A gyökértömés és az intimgyantázás kivételével bárhol, bármikor el tudnék aludni három percen belül” – Ismerős?

„Sokan úgy gondolják, a lényeg, hogy elváljanak végre, mert akkor minden rendben lesz, utána már nem fogják őket érdekelni a korábbi problémák, konfliktusok. De pont azt látjuk, hogy ha vannak múltbeli sérelmek, azok nagyon megmérgezhetik a későbbi kommunikációt. És ha van gyerek is a kapcsolatban, akkor ez többnyire rajta csapódik le” – mondja Bogár Zsuzsa pszichológus-családterapeuta, akivel H. Fekete Bernadett beszélgetett.

„Bűntudat érzek mindenért. Mert vagyok, mert én én vagyok. Mert olyan vagyok, amilyen” – Szabó Anna Eszter vallomása.

Hányszor halljuk másoktól és gondoljuk magunk is, hogy éppen a legszebb éveinket éljük. De mikor is vannak pontosan ezek a legszebb évek? Tóth Flóra megmondja! Csak azért, hogy ti is tudjátok, ha épp benne vagytok, nehogy elpazaroljátok őket. (Ha nem volt világos, hogy ez irónia, ne olvass tovább.)

A rivalizálás az emberi természet szerves része már az ősidők óta. De vajon miért jó nekünk? És meddig mehetünk el benne? Pichler Zsófi, akinek az egyetemi közegből nagyon is ismerős ez a fajta versengés, egyebek mellett ezeknek a kérdéseknek járt utána:

„Képzelj el egy éjszakát, amikor a lassuló légzésed friss levegővel tölti meg a tüdőd, távol vagy a város zajától és igazán koromfekete az éjszaka, szóval minden adott a pihentető alváshoz” – Deli Csenge számára a vadkempingezés minden mással összehasonlíthatatlan élmény. Most pedig megosztja veletek is a műfaj írott és íratlan szabályait. Kalandra fel!