„Én meg arra gondoltam, hogy lehet pocakos is, meg kopasz, lehet görbe az orra... vagy feltűnően apró fogai is lehetnek, az sem baj, ha néha rosszkedvű, meg ideges, meg lehet akármilyen furcsa hobbija, csak legyen kihez tartozni." – írja a szerző az úgynevezett igaziról.

Az egyik 17, a másik egy híján 18. A WMN gimnazista szerzőjének levele legjobb barátnőjéhez. Katának – vagyis Katalin hercegnőnek – ugyanis ma van a születésnapja. Mit is kívánhat a kamaszember egy olyan lánynak, akit már csak 12 hónap választ el a „nagykorúságtól"? Hát... ilyesmiket.

Siker, halál, rák, születésnap, film és zene, gyász és öröm. Persze, a cím így nem pontos... de micsoda furcsa évkezdet ez? Mi lehet a levegőben? Szentesi Éva írása.

Az idő rövid története. Prezentáció: Kormos Anett.

Azt mondják, az igazi társak nem akarnak, nem is tudnak egymás nélkül élni. A gyász egy szemüveg. Egy ezüstlánc. Emlékek és szeretet. Igaz történet anyáról, aki 55 nap múlva követte apát. És a gyerekeikről, akik villámgyorsan felnőtté váltak a gyászban.

Amikor nem veszed észre, mennyire túlhajszolod magad, amikor már azt sem tudod, hova rohansz, szól a tested: ennyi, elég volt! Ácsi! Nincs tovább. Pihenned kell. És akkor tényleg nem tehetsz mást, pihensz...

Szexről, magánéleti problémákról, a gyerekek viselt dolgairól minden további nélkül beszélgetünk az ismerőseinkkel, kollégáinkkal, családtagjainkkal. Akkor vajon miért van az, hogy amint a pénzünkre terelődne a szó, azonnal hallgatásba, titkolózásba burkolózunk? Jó, hát akinek nem inge... a többiek pedig olvassák el ezt:

Hogyan találsz magadnak pasit, ha egyedül neveled a gyerekedet? Mikor randizol? Ellógsz ebédidőben? Hogyan tudod teljesen átadni magad neki, amikor a szomszéd szobában ott szuszog az, aki nem érti még, hogy miért is adnád oda magad másnak, aki nem ő. Elég ez egy pasinak? Egyedülanya mesél a kalandjairól...